Drága olvasóim,
Annyi de annyi posztom van már félkész állapotban, hogy most már muszáj vagyok valamivel előrukkolni. Jelen esetben ez a Switch lesz, friss élmény, rendesen hagyott maga után gondolatokat, kérdéseket és miegymást.Szóval úgy érzem, hogy  igazán hálás lehetek Ronának és az Álomgyár kiadónak a recenziós példány miatt. 

Te mit tennél kockára azért, hogy teljesüljenek a vágyaid?
A testi épségedet?
A lelkedet?
Rona örömlányként dolgozik, de minden vágya, hogy írónő válhasson belőle. Ahhoz, hogy be tudja fejezni élete első regényét, bele kell merülnie a BDSM számára eddig ismeretlen világába. Ahogy egyre mélyebbre hatol a kötelek, bilincsek és ostorcsapások között, úgy ébred rá, hogy ez az egész nem csupán a szexről szól, annál sokkal többről.
Régóta dédelgetett gyerekkori sérelmek szabadulnak fel a pálcacsapások nyomán, és kalandjai során egészen új emberré válik.
Vajon a szex közben elszenvedett fájdalom gyógyír lehet mindenre?
Mit szól majd a környezete, a szerelme? Képesek lesznek elfogadni új énjét? Milyen áldozatok árán válhat valóra élete nagy álma?
Rona Fire valós élményeken alapuló, szenvedéllyel és romantikával teli igaz története olyan világba repíti el az olvasót, ahova csak kevesen merészkednek.

Nem nagyon gondoltam úgy nagyjából eddigi kis lepkefingnyi életem során, hogy én majd bármikor is kemény BDSM jellegű könyvet fogok a kezembe venni. Rendben, elég sok...khem, Ashley csak erotikusokat illetve dark NA-t olvas, de mégis, úgy ítéltem, hogy azért kicsit sok lenne a lelkemnek. Bátor voltam, így találtam rá Rona könyvére. A fülszöveg eléggé megvett ahhoz, hogy olvasni akarjam, hát még az a pár sor, hogy IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN.
Az ilyenekre mindig felfigyelek és ezer szemem, mert imádom őket.
Lehet ez abból adódik, hogy eléggé izgat a pszichológia és a tény, hogy milyen mókás emberek fejébe belelátni, élni a mindennapjaikat, az életüket, még ha ez csak olvasás gyanánt is sikerül. 

Szóval, jött a meglepetés, amit nem győzők elégszer megköszönni, és hát pár nap alatt bele is ivódtam rendesen a sztoriba. 

Rona (nem tudom szebben megfogalmazni) a testéből él, de minden vágya ennek ellenére, amiért törtet fel a csillagok közé is akár, hogy írnő lehessen belőle. Első komolyabb regényével elég jól halad, mindaddig ameddig azt nem érzi, hogy túl tapasztalatlan a kibontakozó BDSM szálhoz, itt aztán rövid vívódással eldönti magában, hogy "Na, akkor most belevágok" kideríti milyen is.
Tapasztalatokat szerez, hol jókat, hol unalmasakat, hol pedig iszonyú rosszakat, de végül eljut arra a pontra amit szeretne és teljesen a függővé teszi őt a kezdeti kíváncsisága. Rengeteg hasonló gondolkodású emberrel találkozik a felfedező útja során, miközben aztán egyszer csak puff, eltalálja őt az a bizonyos nyíl, és mindenféle eddig alkalmazott taktika, stratégia és tudomány elfoszlani látszik. Szerelmes lesz rekordidő alatt, és, hogy aztán haladjon az árral le is mondd az eddigi életéről. 

Nagy vágya volt már, hogy gondoskodjon valakiről, hogy ő legyen az-az asszony, aki várhatja haza étellel az urát, csakhogy minden szép szertefoszlik és hatalmas fájdalmat hagy maga után.
Rona azt kénytelen a jövőbe nézni, és pozitívumként arra támaszkodni, hogy első regénye mekkora siker lett, aztán pedig...hátha, ismét eltalálja őt az a bizonyos nyíl. 

Hű, hát nagyon össze kellett szednem magam ahhoz, hogy épkézláb értékelést írjak, ne csak molyra, hanem ide blogra is, mert egyszerűen annyi mindenre ráébresztett és megmutatott magából ez a könyv, hogy kell minimális idő, ameddig elgondolkozom a dolgokon. 

Tetszett, hogy megismerhettünk Ronából egy szeletet, minden régi gyermekkori sérelmével, fájdalmával, gyengeségével, de mégis brutális akaraterejével. 

Elég sokszor írtam már, főleg a Daniel kapcsán, hogy velem is történetek hasonló dolgok, át tudom érezni, ha bántalmazásról esik szó. (Még ha, azt nem is a szüleim követtél el, hála istennek.)

Ebben a regényben sem volt másként, sőt talán még jobban bele tudtam magam élni, mint bármelyik korábbi esetében. 

Kicsit azért hiányoltam, hogy nem nyílt meg nekünk jobban az írónő, viszont így is kimondhatatlanul büszke vagyok rá, és elismerem a bátorságáért, nem egyszerű az embernek beszélni róla, hát még nem kiadatni azt könyvbe, hogy aztán majd mindenki elolvassa, amit annyira de annyira féltesz. 

Na igen. Erről egy délutánt át tudnék beszélni. 

Ugye arról nem kell sokat beszéljek, hogy mekkora út az neki ameddig rájön, hogy tulajdonképp eddig teljesen félreismerte önmagát, főleg a szexuális úton, de rá kell döbbennie, hogy talán több van benne. Sokkal több. Így válik alávetett-domina-switch(azaz mindkettő) szereplővé. Mindent kipróbál, élményeket szerez és rengeteg tapasztalatot.

Imádtam, ahogyan szép lassan követhetjük végig azt az embert aki Ronából lesz, mert megőrjíti a szerelem, Piar személyében. A megtestesült Jack Sparrow kapitány. Jhaj. 

A könyv nagy előnye, hogy ugyan elég sok, sőt brutálisan sok benne a szex/erotikus jelenet, még közben is el tud gondolkodtatni minket valamivel az írnő! Basszus, ilyen nagyon kevés könyv van! Legalábbis ami az én kezembe akadt, úgy egy sem tengett ezen a szinten. 

Oké, néhol már soknak éreztem, de könyörgöm, örömlányként mi a szentséges túrós fánkot kéne csináljon? Sakkozzon?

Na, ugye, hogy ugye. 

A Piarral való szerelmi szál csodálatosan ki lett bontva, minden csodás és árnyoldallal együtt, aminek aztán vége szakad, mély sebeket, később hegeket róva főhősnőnk szívére. 

Tudom, hogy egyetlen pillanaton múlik az egész, és ez később nagyon tud fájni. Mert az illető mindent megtenne, hogy visszacsinálja, egyetlen kis varázsütés kéne. 

El sem tudom mondani azt mennyire sajnáltam a kapcsolatot, de ami nem megy, az nem. Főleg, ha Piar valóban annyira extrémen-féltékeny típus, mint ahogyan azt az írónő megosztotta velünk. 

Talán még azt kéne kiemeljem, hogy két végletbe kerül, végül is örömlányként kezdte, aztán egyszer csak fel lett "kapva" belekóstolt az eltartott életbe, mert ugye a másik "életét" feláldozta úgymond a kapcsolatért, meg valahol talán úgy érezte még ha kényszerítve sem volt, hogy elég. 

Nem látok bele Rona fejébe, de így gondolom.
Azért a kis rozé-fröccs, valahogy mindig mosolygással fog eltölteni.

Nagyon szerettem, hogy Rona nem az tipikusan béna és élhetetlenül szar "könyves karakter" nőci, hanem kemény és bevállalós, bátor de valahol a lelke mélyén mégis elképesztően gyengéd és vágyik a szeretetre, amit aztán két kézzel oszt. 

A könyvben írt regénybe is belekóstolhat az olvasó, és ugyan előre nem segít abban, hogy megismerjük a dolgokat, elég jó ahhoz, hogy várjuk mi is lesz a vége, most akkor Daneliz és Ronja szerelme vége szakad valamikor? 

Nem kaptunk annyira sok mellékszereplőt, mint azt vártam, de talán nem is baj, a kuncsaft...eh, vendégei közül voltak nagyon kedvelhetőek, sőt...

Rona legjobb barátja is egy olyan személy, aki végre nem oszt hülye tanácsokat, hogy aztán káromold érte. 

Minden döntés az övé, minden lépést ő hoz meg, nem irányítja senki. Ebből látszik, hogy mennyire szabaddá szeretne válni és ezért tesz is, nem keveset. 

Egy szó, mint száz, ajánlom annak ezt a könyvet, aki elég bátor ahhoz, hogy elmerüljön egy olyan sötét világban, ahonnan Rona kapaszkodott fel. Mert, minden ember a nulláról kezdi. Csodálatos pillangó vált belőle idővel.

A könyv borítója meseszép, komolyan, odáig vagyok érte. 

Ott olvastam egy véleménycsíkon,(amivel teljesen egyetértek) hogy:

Meglepett- mert úgy éreztem, teljesen közel áll hozzám a téma.Magábarántott a regény, ahonnét nem is tudtam szabadulni. 

Igazi- pontosan azért, mert tudjuk nem lehetetlen. Mert érezzük, hogy ezen az írónő mind keresztülmehetett. Csodálatos az az út amit ő bejárt. 

Élmény- Tökéletesen az, csak legyetek bátrak hozzá.

Továbbá, szeretném még azt megemlíteni, hogy mennyi mindent adhat az olvasónak, jelen helyzetben nekem ez a könyv: 

- eddig is tudtuk valahol legmélyen, hogy a kíváncsiság nem bűn, bátorság kell hozzá. A bátorság pedig akaraterőt szül. 

-Akármilyen is legyen egy ember, nem az határozza meg őt, hogy mit csinál. Szóval, ítélkezni felesleges, ismerd meg, aztán alkoss véleményt. 

- Minden ember a semmiből kezdi, el kell őt ismerni azért ahová jutott. Tisztelet, mindenkinek kijár, az más kérdés, ha ő sem adja meg neked. 

-Elég erő kell ahhoz, hogy kibírjunk minden karcot, amit ejt rajtunk az élet.

Sorolhatnám még naphosszat, de szerintem ennyi elég. 

Iszonyú hálás vagyok Rona, hogy megosztottad velem a tapasztalataidat, félelmeidet, vágyaidat, kétségeidet, céljaidat!