Minden Laurával kezdődik. Kiemelkedő anyagi körülmények között élő nő, aki számára a világmindenséget jelenti egyetlen fia Daniel. Ám minden szép történetbe kell egy hamis kis piszokfolt...
Jelen helyzetben, ez a Laura és a házassága. A Howarddal való kapcsolata már régóta romlásnak indult, úgy élnek egymás mellett, mint két idegen. Így amikor elkezdődik az nyári szünet, Laurában felcsillan a remény kósza sugara, hogy végre eltölthet hosszabb időt is a fiával kettesben.

A huszonhárom esztendős orvosgyakornok Daniel valahogy mindig is kiemelkedett a társai közül. Nem csak az anyagi helyzete miatt, hanem mert sokkal jobban mentek neki egyes dolgok, mint bárkinek. Így lesz ő az áldozat. A jólelkű, drága, mindig mosolygós fiatal srác, aki mindent megtenne azért, akiket szeret.
Élete eléggé sínen halad, külön él a szüleitől, sőt még sikerül a bűvkörébe csábítani egy lányt.
Ő Cherry Laine, az ingatlanközvetítőnél dolgozó igencsak nulláról feltörekvő hölgyemény.

Mivel ők ketten igen csak megbolondítják a másikat, hamar sor kerül a személyes találkára a kíváncsi anyával. Laura persze képtelen elfogadni azt a tényt, hogy Daniel egy felnőtt férfi, s idővel lesz, aki „elrabolja őt tőle”. Épp ezért szeretne egy esélyt adni a gyönyörű ismeretlen lánynak. Az első találkozó talán nem is megy annyira rosszul, mindazt leszámítva, hogy Cherry túl furcsán és gyanúsan viselkedik az anya szemében.
Innentől pedig felkelti Laura figyelmét, és megindul az örökös harc és bizonygatás a két nő között Danielért.
NA DE, vajon melyikük jön ki ebből győztesen?
Az anya aki képtelen elengedni a fiát, vagy a barátnő ?




Nagyon tetszett az a folyamatos feszültségkeltés, amit a könyv hozott végig. Ugyan már sejteni lehetett, hogy ki az, akinek vaj van a füle mögött, mégis az olvasó képtelen letenni a könyvet. A szereplőkkel együtt izgul, néhol szurkol nekik, olykor pedig elsápadva figyeli a sorokat, hogy épp mi történik. Az, hogy Laura gyanakodni kezd a lányra, már alapból figyelmet vált ki, szinte leláncol, pedig pontosan lehet tudni, mi készülődik a háttérben. Olyan ez, mint egy vihar. Látod az eget sötétedni, majd villámok cikáznak, aztán csendül fel az első dörrenés, amit heves esőzés követ. Nos, ez a könyv is egy hatalmas vihar. Küzdelem. A két nő közötti unszimpátia már az elején kitapintható, és mindez megmarad, mintha két gyerek vitatkozna az oviban. Ebből a vitából aztán hatalmas dologok kerekednek ki, és megérkezik az a vihar is. Hazugságok, félelem, meg persze önmagunk elvesztése.
Az író remekül bánik a szavakkal, már-már fegyverként használja őket. Teljesen rendben volt a történet is, kellően borongós, de mégis ott motoszkál benne az a valódi mentális torzulás, ami pedig meghozza a várva-várt thriller érzetet. Viszont emellett ott a humor, ami néha old a szoros csomón a nyakunkra tekeredő kötélen.

A szereplők közül kiemelném Laurát, remekül hozza azt a szintet, amit egy féltő, már-már túlféltő anyától elvárna az ember, közben pedig cipeli a maga keresztjét, amely egyre inkább nyomja őt agyon. Az, hogy önmagára maradt a nagy házban, mert gyakorlatilag a férje semmilyen szinten nem támogatja, képes előidézni a rossz gondolatokat és a depressziót, főleg, hogy már a fiára sem számíthat úgy, mint ahogyan szüksége lenne. Cherry amikor bekerül a képbe, már nagyon látszik rajta a törekvés, hogy elfogadják őt, mert a saját életkörülményeiből akar szabadulni. Jól hozza a gyanús pókerarcos lányt, akit útközben is dobál az élet, s hagyja magát a hullámok alá kerülni. Daniel szinte álomvilágban él, elringatja magát abba a tudatba, hogy minden rendben van körülötte, aztán amikor megtörténik a baj, is kómásan pislog a körülötte levőkre.
 Meddig képes elmenni egy anya, csakhogy a fia őt válassza? 

A gyönyörű borító eléggé magával tudja ragadni az embert, a fülszöveg után bennem felmerült a klisésség, végül elég nagyot koppantam, úgyhogy erről szó sincs.
Nálam ez a könyv tartolt, magával húzott a mélybe, ereszteni pedig nem igen akart.
A végén úgy éreztem üressé váltam belülről. Úgyhogy, tényleg nagyon ajánlom mindenkinek, aki szimpátiát érez ezzel a műfajjal, mert izgalommal teli, sötét kis dolgok kerekednek ki belőle.