1910, Anglia. 

Henry Davis mindent sutba dob, hogy új életet kezdjen valahol a messzi Londonban. Az eddigi számára nyomorúságos élet biztosító Keswickben maga mögött hagyja gyermekkori barátját a nemesi vérrel megátkozott Georgeot, s annak húgait Saraht és Charlotteot. 

Sarah számára mindennél fontosabb, így az egyik indok amiért elhagyja a régi kisvárost, pontosan a rang. El akarja venni a lányt, de Lady McAdams ezt mélyen megveti. 

Henry élete rögvest beindulni látszik, amikor lassan kialakult kapcsolatai révén megismerkedik Thewlish kapitánnyal, s tengerre száll. Hirtelen azonban el kell döntenie, hogy melyik cél a fontosabb, hogy élvezze azt, amiért éveket szenvedett, vagy a szerelme. 

Nohát! Íme a vízválasztó, amely után más szemmel tekintek majd a történelmi regényekre! 

Nagyon féltem, főképp így az elején, mert nem igazán szokásom ilyen műfajban olvasni, nem is tudom miért nem. Végül szembementem saját magammal, s bátran olvasni kezdtem! Nem hiába! Ez egy remek regény! 

Nagyon megszerettem ezt a történetet. Az események sorozata tette azzá ami. A műfajok között szerepel a fejlődéstörténet, ami amúgy kulcsfontosságú, mert javarészt Henry karakterfejlődésével, s néhol a többi szálon futó szereplőink életútjához kapcsolódik. Az elején kicsit ódzkodtam attól, hogy nem leszek rendbe az egyes szám hárommal, de Nóri nagyon jól ír, úgyhogy ezzel nem volt gondom.
Teljes észrevehetetlen, nem gátolja semmiben az olvasót.
A cselekmény, csavarosan vezet be minket a történelem egyes korszakaiba, nehezebb eseményeibe. Néhol olyan érzésem támadt, hogy bárcsak ez a regény lett volna anno történelemkönyv helyett. A korszakra jellemzően megjelennek a pártok, felbukkannak merényletek, majd végül elérünk ahhoz a bizonyos világháborúhoz is.
Eközben pedig, sodródunk Henryvel, Gerogeal és a többiekkel.
Tetszett, hogy minden főbb szereplőt végigkísérhettük az útján, beleláthattunk a fejébe. Ahogyan abba is, hogy mennyi nehézségen kell keresztülmenjen, amire egyik pontból a másikba jut.

Nóri gyönyörűen fogalmaz, elképesztő az, amit a szavakkal tud művelni, mindeközben pedig egyáltalán nem érezzük azt, hogy túl "régimódi" a szójárás.
Nagyon megkapó volt, hogy egyes városokat, tájakat mennyire részletes tud leírni. Ez pedig teljesen olyan érzetet kelt, mintha az olvasó is részese lenne a kalandoknak, utazásoknak.
Az egész regény pillanatok alatt képes beszippantani, azután pedig a végéig ott tart.
Izgalmas, fordulatos, akció dús néhol szórakoztató is. Akad benne rengeteg olyan pillanat, amikor igenis, hogy komoly a helyzet, a fordulat pedig csak súlyt nyom mellkasodra.
A történések vad sorozata, amely egyik pillanatban még stabilnak tűnt, a másikban pedig már jelen sincs eléri, hogy többet- és többet akarj. Vicc nélkül, de faltam az oldalakat. 
Annak ellenére, hogy nálam nem a megszokott műfaj volt, s a fogalmazás is eltérő, kellemes volt olvasni.  

Henry rengeteg megaláztatáson esik át, miközben lassan azt is elfelejti, hogy mi a cél, amely eddig lebegett a szeme előtt. A nyomorúság után az ellentétét is megtapasztja, amely számára olyan, mintha szabadon élne. Talán ő az egyik eddig olvasott  legnagyobb fejlődésen keresztül ment karakter, akivel volt szerencsém sok oldalon keresztül ismerkedni. Borzasztó az, amin átment, az pedig, hogy csak küzdött, és nem adta fel, pedig csodálatos. Megtartotta önmagát, közben mégis más lett. Felnőtt. 

George a maga módján oldja meg a dolgokat, de a túlféltése, és aggodalma egy idő után ha nem a sajátjára, akkor másokéra fog menni. Tetszett, ahogyan alakult az élete, ő is rengeteget küzd, szembe megy mindennel önmagáért. Épp egy másik oldalról nézve, Henry alteregójaként. 

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul, s hogyan dönt végül. 

Sarah... Hát, elég kitartóan bírta a helyzetet, miközben saját magával, sőt a szülei elvárásaival is megküzdött. A végkifejlet, az elég cinkos dolog, mert Ő boldogságát is rengeteg dolog sorjázta meg a regény leforgása alatt.

Charlotte a következő, aki szép karakterfejlődést mutatott, mint legfiatalabb McAdams valahogy túl észrevehetetlen volt, s lám a kis cserfes lányból hirtelen mi lett. Számára is sok démon kering ott mélyen a sötétben, mégis képes harcolni ellenük. 

Anna karaktere csak úgy felbukkant, mégis erőteljesre sikeredett, hogy megkedvelje az olvasó. Derült égből villámcsapásként éri a tragédia, melytől az ő hite is szertefoszlik, de ott van számára örök barátként Henry. A jelene elől menekül, hogy ne érje útól a múlt. Durva. 

Minden szereplő más és más álmokat próbál megvalósítani, miközben még azt sem tudják merre van az előre. Ebben a káoszban,pedig nem tehetnek mást, minthogy  a helyesnek vélt irányba mennek. 

A mellékszereplői szálak nagyon ott voltak. Tetszett, hogy nem egy-két szereplő jelenik meg, jók, s rosszak oldalán egyaránt. Volt, akit sikerült megkedvelni, volt aki igazi ellenszenvet produkált ki belőlem. Sokszínűek, a cselekmény hosszú sora, pedig talán más színben is képes megvilágítani őket.

A borító nekem nagyon tetszik, bár az új verziója valahogy kellemesebb összehatást ad. Letisztultabb. A belbecs szintén ilyen.
Dodónak nagyon szépek a munkái, sokszor kell őt dicsérni! 
Bátran ajánlom mindazoknak, akik ki akarnak mozdulni a komfortzónából, vagy csak tartottak eddig a történelmi regényektől. Esetleg, vágynak egy kis romantikára, akcióra, fordulatos történetre. Ha, kíváncsi vagy arra, hogy öt különböző karakter mennyire képes egy úton járni, ez a Te könyved.