Renée Adhieh, harmincnégy esztendős,férjével É-Karolinában élő írónő. 

Karrierje a Harag & Hajnal duológiával indult be igazán, amely egy kisebb átdolgozása az Ezer egy Éjszaka meséinek. Adhieh ihletét a férje, s annak perzsa származású családja segítette elő. 

Az Ezer egy Éjszaka egyébként, egy olyan gyűjtemény, amelyben egyvelegként megmutatkozik minden kultúra. (értem itt: perzsa, arab, indiai népművészetek)

Adhieh egyébként, két regénye után ( Harag & Hajnal, Rózsa & Tőr ) még három rövidebb novellát is megírt a 2016-os évben, amely ugyanazon világban játszódik, csak épp más-más szereplők vonalait követik tovább. 

Nem új, hogy akárhány Kossuth Kiadó által napvilágra hozott könyvet olvasok, az összeset az egekig magasztalom, olyan jók. Lehet, hogy megtaláltam a műfajom, de egy valami biztos:
Végletekig igényesek ezek a regények, legyen szó, akár a Ventus Libro kiadóról, vagy a Kulcs könyvekről. Eddig akármelyik került is a kezembe, csak pozitív tapasztalatom volt.
A Kulcs könyvek tényleg olyan történeteket tárnak fel, ami erős érzelmi töltöttel bír, sőt olykor talán a saját életünkre is kihatással vannak. Megváltozik a gondolkodásmódunk, úgyhogy bátran ajánlom. (Személyes tapasztalatként az Angyali esélyt hoznám fel.)
A Ventus Libro viszont teljesen más, ugyanúgy hat a szívedre, viszont közben szórakoztat, elkalauzol egy olyan világba, aminek talán még soha nem voltál részese. 
Mégis miért van az, hogy ezek a regények nem kapnak elég rivaldafényt?
Hisz, mind megérdemlik!

Azt hiszem, ez volt az első olyan regény, amihez semmiféle (elő) érzelem nem kötött, csak akkor amikor ténylegesen olvasni kezdtem.

Sokszor ítélünk a borító alapján, nem is kell mondjam, hogy mindkét regénynek csodálatos jutott, ezen felül a fülszöveget olvasva is kialakul egy kép az emberben. Méreg bújik meg a lapok között, lassan öl és fájdalmasan.

Ha bárki azt állítja, hogy én imádni fogom ezt a történetet, kissé furcsán nézve nyugtázom magamba, hogy ilyen elhamarkodottan nem szabad kijelentéseket tenni.

Nos, amikor befejeztem a regényt, beláttam, hogy bárkinek mondhatnám, hogy ez a két kötetes sorozat meg fogja őt nyerni, mert szavamat adom, úgy lesz!

Már a nyitófejezetben kedvet kap az olvasó, részese lehet egy olyan kaland kezdetének, amely talán életeket is követel. Fenomenális élmény volt! 

Gena Showalter után számomra, Renée Ahdieh az akinek, gondolkodás nélkül, a következő kötete után nyúltam. Erőteljes, kegyetlen, de mégis képes arra, hogy fenntartsa a figyelmet. Ez a könyv... majdhogynem lélegzik szinte!

S, hogy miért mondom ezt ennyire bátran?

Mert, minden jelen van: akció, romantika, félelem, a múlt fogsága, titkok,  mágia, életszerűség, összetartás. Mindezeket egy csodálatos világba rejtve találjuk. Gyönyörűen a szemünk előtt jelenik meg minden kis részlet, amit az írónő leír, magunk előtt látjuk. S, végre egy olyan kaland, amiben Mi (olvasók) is részt vehetünk. 

Épp ezért ajánlom Nektek annyira, mert részletes, minden kis darabkája meg van, miközben pedig, tényleg egy mesés, kissé talán fantasy beütést kölcsönző mű. A hangulat olykor a szívünkig hatol, megtalálva bennünk a legeldugottabb dolgainkat. Kész érzelembomba, azonban mindeközben ugyanúgy rázkódunk a szereplőkkel.

Sahrazád és Kálid szerelme, komolyan perzsel mindet, a második kötet során, pedig ez csak még inkább bizonyosságot nyer. Sahrazád maga a két lábon járó energia, miközben rettentő makacs és önfejű. A saját szabályai szerint él, nem riad vissza semmitől, s senkitől! Igazi felnőtt nőként éli meg a rá váró akadályokat, talán az eddigi legerősebb karakter, aki egyben a legkedvelhetőbb is, akihez volt szerencsém. Rettentő tökös! 

Kálid pedig, elvarázsolt! Nagyon jó volt látni, a saját "terhei" mellett mennyi figyelmet, törődést képes adni. Csökönyös, viszont humora bőven akad! Tökéletes király a tökéletlenségben! 

A mellékszereplők közül természetesen Dzsalál nyert meg, a maga kapuméretű szájával, ő is meg fogja találni a saját útját. Ami lehet, hogy elsőnek kemény és göröngyös lesz, de felül kell kerekedjen ezeken. Még ha el is veszít majd valamit...vagy valakit.

Nagyon megszerettem még a thébai Deszpinát, bár a döntéseivel nem tudok egyetérteni. Épp ezért jó karakter, önálló, teljesen emberi, ő sem hagyja magát korlátolni. Feminista a javából! 

Ugyanígy kedvelhető karakterek Tarik vagy akár Rahim is. 

(A második kötetben felbukkan Irza is, Sahrazád húga, őt is meg lehet érteni, de erről majd később... )

Szó, mi szó akad negatív karakter is, akit már az első pillanattól gyűlölhetünk tiszta szívünkből, úgyhogy egyensúlyba kerül a jó-és rossz. 

Történet csillagos ötös, karakterek szintúgy, a cselekmény magával ragad, kritikus szemmel nézve, képtelen vagyok belekötni. 

A borító elképesztő, a gondolatok egyes oldalakon elbűvölnek, miközben kapkodod a fejed, hogy milyen mesés, varázslatokkal teli világba csöppentél. Ráismersz egy-egy Sahrazád mesélte történetre, amely megmosolyogtat. Melengeti a szíved az, amit a regény olvasásakor átélsz. 

Miközben azon is izgulsz, hogy mi történik főszereplőinkkel a nehéznek tűnő úton. 

Hidd el, hogy egy csoda részese lehetsz!