Mint azt megtudhatjuk a regényekből is íróink két eltérő személy, harminc éves barátság lapul a hátuk mögött.Teljesen átlagosak, egyikük házasságban élt elég sokáig, ahonnan magáénak tudhat egy csodás fiút.Még másikuk pedig ezzel sosem próbálkozva, leghosszabb kapcsolata után is, ami három év volt próbál padlóról a felhők fölé törni, akárcsak a házas Vincent. Kettejük között két év korkülönbség van, azt hiszem. A regény megírásakor a főbb céljuk az volt, hogy felnyissák a férfi szemeket, hogy a legszarabb reménytelenebb helyzetből is bőséggel van kiút, és semmi sem romlik el egyetlen ballépés után, amit aztán ne lehetne kezelni önmagunkban. A női olvasókat is nagyon vonzotta a két férfi, így most, hogy nekem is sikerült elolvasnom mindkét regényt büszkén megírom róla nektek a véleményem,de előtte jöjjön a szokásos:


A Brittainy C. Cherry: Lebegés c. regény értékelésnél már unalomig írtam nektek, hogy hány-és milyen fajta könyvek fajtái létezhetnek egy ember életébe. Azonban kihagytam egy iszonyú és erre csak utólag jöttem rá, tapsi Ashley- fontos és pozitív részt. Ez pedig az olyan regény, ami egy ember életében kötelező. Általában elég sokan kíváncsiak arra, hogy hogyan is élhetnek mások, milyen körülmények között. Itt leginkább a múlt az-és a reakciók, amik kihagyhatatlanok.
NADE, mi a helyzet azokkal a regényekkel, amiket férfiak írtak? A saját érzéseikről, reakciókkal- személyes tapasztalataikkal? Hűha, bizony.
Én is így kezdtem neki Vincenték regényének. Érdekelt az, és felbujtott bennem valamit. Oké, ez így elég kétértelmű dolog, viszont nem bánom, ha így marad. Minden nőben ott a kíváncsiság efelé a téma felé, és hát tessék, volt két igazán bátor és tökös férfi, aki mindezt megadja nekünk!

Különböző mindennapi témákkal állít minket szembe-és mutat tükröt elénk a két könyv, a Nincs új a nap alatt és a Nem volt új a nap alatt.
Elég sikeresek lettek ezzel drága íróink.
A molyos értékeléseket nézve, bizony, hogy egyhangúan bejön minden női társamnak.
Viszont ez nem azt jelenti, hogy a két regény bármelyike is ne szólhatna férfiaknak, mert bizony,hogy adhat némi felvilágosítást, reményt esetleg útmutatót a kudarc utáni élethez.

Igazából bennem nem az szülte a szeretet a regény felé, hogy "Jaj, mennyire menő, hogy végre beleláthatok egy közel akkor még velem egykorú srác fejébe, és így majd bizonyára egyből felismerem majd, hogy melyik szemét, s melyik nem." Francokat!
A szemem elé tolta önmagam, durván odafordított, hogy lássam az érmének akkor is két oldala van, ha én azt nem akarom látni!
Egy férfiben is éppen ugyanannyi érzelem, sőt néha még több is szorul,mint azt ő kifelé igyekszik mutatni.
Mindenkiben ott van a gyermeki érzés, lehet akárhány éves.
Imádtam azt a szinte már majdnem kőkemény stílust, amivel ez az egész megíródott.
Nem kertel, nem rizsáz, semmi finomság nincs benne. Keményen, arcba. Így kell ezt!
Egy ilyen témát véleményem szerint sem lehet finoman és cukormázasan habostorta alapon előadni.

A regényben fellelhető néhány őszintén megírt szösszenet, és az első regényben egy teóriát is kapunk, amit valószínűleg a legtöbb férfi így gondolhat a mai női típusokról.
Azért itt néhol megakadt a szemem, de sok dologban bizony, hogy igazak a leírtak.

Visszatérve egy kicsit a feldolgozott témákra:
Nagyon tetszett, hogy nem fikcionált hülyeségekkel találjuk szembe magunkat.
Egy férfi-és nő között elég sok minden mehet végbe. Ahogyan egy életet is lehet többféle stílusban élni.
Egy kapcsolat, két kapcsolat, sok kapcsolat. Egy éjszaka, esetleg barátságnak induló, aztán másba forduló dolog.
Ezzel nem azt állítom, hogy férfi és nő között nem létezik barátság, nehogy valaki félreértsen.
Tapasztalataim nekem is akadnak, nem is kevés ebben a témában. Hol rosszabb, hol jobb.
Viszont nagyon szükségem volt arra, hogy elolvassam ezt a két könyvet. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól gondolom vagy látom-e a dolgokat.


Mindenféle dologgal találhatjuk szembe magunkat, a regény maga minden fejezet kezdetekor elénk tárja, azt az időszakot, és teljesen odavarázsol minket, ahány éves épp, az adott Vincent.
Számomra jó volt egy kicsit látni azt a világot, amiben akkor éltek az emberek, és ahogyan haladunk a regénnyel egyre jobban a mai generációt látjuk magunk előtt.
Szerelem, erotika, fiatalkori életérzés.
Sok pia, rózsaszín köd. Folyamatos talpon állás. Bulik, bulik, és bulik.
Nekem már nehéz belegondolni, hogy hogyan is bírta ez az adott szereplő.
Aztán ahogyan haladunk szép lassan tiszta képet kapunk sikerekről, kudarcokról és őszinte szerelemről,ami aztán tragédiává növi ki magát. Az idő csúnya dolog néha, a hazugságokról nem is beszélve, bármit képes apró darabokra zúzni.
Azonban akármennyire gyengít el minket a múlt-és a bosszantóan reménytelen jelen, a szeretteinkből vagy a hozzánk közel állókból mindig erőt meríthetünk.
Ha meg kéne mondjam melyik regény tetszett jobban, csak annyit mondanék: Egy regény ez, az első jobban kibontja azt, amit a második leír.
Rengeteg kérdés felmerült bennem, amit egyenlőre emésztek.

Őszinte véleményem, hogy egy embernek lehet akármilyen múltja is, ha a jelenben önmagát kifacsarva tud lenni valaki. Valaki, akire büszke. Nehéz szembeállni önmagunkkal és belátni minden hibánkat, ha már azokon változtatni nem is tudunk. El kell fogadni mindet.
Ebben segít ez a könyv.



Vincent és Vincent megtanítja nekünk, hogy legyünk őszinték, bízzunk, sose adjuk fel a reményt és ismerjük fel: olyan sosem lesz, hogy " Én nem olyan vagyok", ami érdekel bennünket, és vonzz azzal szemben nem tudunk mit tenni. Ez nem általánosítás. Legfőképp szeressük azokat a dolgokat, amik fontossá váltak számunkra. Természetesen egyik férfi sem Szent, viszont hiába a tény, hogy nincs/nem volt és soha nem is lesz új a nap alatt, rajtunk múlik a dolog, hogy az érem melyik oldalát látjuk bennük.