Szinte minden napom ugyan olyan, és mégsem. Kisgyerekeim vannak, a nagyobb áprilisban lesz három éves, a kicsi tíz hónapos. Tartjuk magunkat a kialakított napirendhez. Öltözködés, reggeli, mosakodás, egy kis játék, és máris csinálhatom a tízórait, közben a kicsi még alszik egyet délelőtt, aztán már készülünk is a sétára. A kicsit hordozóban felkötöm a hátamra, kis batyu lesz belőle. Szeretem így vinni, közel van hozzám, mégis szabad mindkét kezem. Sokan megmosolyognak az utcán, vagy csodálkozva felkiáltanak, amikor meglátják a kicsit a hátamon. A nagy megy futóbiciklin vagy motoron, rójuk a köröket a lakótelepen, vagy egy-egy kiadós eső után pocsolyavadászatra indulunk. Séta után ebéd, alvás – na, ilyenkor szoktam írni, intézni a dolgaimat! Persze az a két óra, amíg alszanak, szinte semmire sem elég, mégis gyakran érzem úgy, hogy sokat haladtam. Viszonyítás kérdése. Mire a gyerekek felébrednek, apa hazaér munkából. Pihen egy kicsit ő is, vagyis pihenne, mert mind a két lány „letámadja” és játszani akar vele. Apa szerencsére nagyon jól tűri a nyúzást. 

Nekem a családom mindennél fontosabb, és bevallom, hajlamos vagyok hagyni a mosást, takarítást, mosogatást, és inkább a gyerekeimmel töltöm az időt. Nekem ez mindennél többet ér. Ugyanakkor, ha látom, hogy jól elvannak az apjukkal (ilyenkor általában „Anya, menj arrébb!” felkiáltást kapok a nagylányomtól), lopok egy órácskát és folytatom az írást.

Nagyon szeretem a krimiket, a rejtélyeket. Az Őrangyalomban is van egy picike nyomozás. Olvasni is nagyon szeretek rejtélyekről, kedvenc íróm Agatha Christie, nagyon szeretem a stílusát. Kíváncsi voltam, képes vagyok-e kitalálni egy olyan, nevezzük így, rejtélyt, aminek a felderítése kitesz egy egész regényt. Az olvasók majd megmondják, sikerült-e.

Szerintem igen, ez talán kivédhetetlen. Egyikükre sem mondanám, hogy ez egy az egyben én vagyok. Sok bennük a fikció, de barátok, családtagok is ismerős vonásokra, szavakra, mozdulatokra lelhetnek.

Barna hajam van, mint Amynek, és imádom a bazsalikomot, mint Viktor. Vagy nem ilyenekre gondoltál?  Amy kapott tőlem mást is: én is mindent szépen sorban, ahogyan azt számon kérhetik tőlem, végzek el. Ha valamire utasítást kapok, igyekszem ahhoz tartani magam, akárcsak Amy. Ugyanakkor megfontoltnak tartom magam, nem szeretek kapkodni, ebben Felix az, aki hasonlít rám.

Igen, nagyon szeretem Klagenfurtot, egyetemi éveim alatt eltöltöttem itt egy hónap szakmai gyakorlatot. Szuper volt, nemcsak a tanulmányaim és a nyelvgyakorlás szempontjából. Amikor töprengeni kezdtem a Duplacsavar karakterein, egyszerűen tudtam, hogy ők Klagenfurtban élnek. A cselekményt is minden gond nélkül el tudtam képzelni itt. A helyszínek többsége, ahol a szereplők megfordulnak, valós, én magam is jártam ott. Mutatok képeket! Ilyen például a kollégium, a Mozartheim, itt laktam a gyakorlat ideje alatt. Másik helyszín, ami kedves a szívemnek, a kilátó az Einzelnturm előtt, ahol Viktor és Felix kénytelen otthagyni az autójukat, mikor felkeresnek egy lehetséges tanút. A kilátó is létezik, van mellette egy magánkastély is, bár más a neve. Azt is elárulom neked, hogy ennél a jelenetnél nem véletlenül tűnik fel egy térképet szorongató biciklis lány. Nehéz volt feltekernem a meredek úton, de megérte, fantasztikus a kilátás! 

Erre nem tudok mit válaszolni. Sokat szoktam nevetni, szeretek viccelődni, de nem mondanám magamról, hogy én lennék a társaság bohóca vagy az ügyeletes humorzsák. Inkább csendes humorom van, legtöbbször megtartom magamnak, ami eszembe jut. Papíron jobban ki tudom magam fejezni ilyen téren.

Amy összetett egyéniség, olyan, mint a dél-koreai Beethoven virus c. sorozat nyitózenéje  Sok minden van benne. Az élen áll a hegedű, Amy, akit sokan támogatnak, hogy sikeres legyen. Engedelmeskedik a felsőbb parancsnak, a karmesternek. Ugyanakkor ott van a felszín alatt a romantikus, a lázadó énje, néha leláthatunk a felszín alá. Mindegyik az igazi Amy, csak kérdés, mikor és milyen hatásra melyik kerekedik a másik fölé.

Viktor egyértelműen a Maroon 5: Animalsje. Levadássza és nagykanállal falja a nőket, kihasználva olasz sármját. A dal szövege sok mindenben illik rá.

Felixet, a DefLeppard: Rock of Agesével jellemezném. Kicsit a múltban ragadt, mégis időtlen, mint a rock, amit nagyon szeret. A felszín alatt sok minden forrong benne, és ha elszakad nála a húr (mert ez is előfordulhat), az nagyot szól. Igazából az AC/DC: TNT-je is illene rá…

Nora pedig laza, csajos: Icona :Pop All night. Egész éjjel képes lenne ilyen zenékre ugrálni egy buliban 

Bodan megint egy összetett karakter. Hisz a maga igazában, talán még hőssé is avathatnánk, ha a megfelelő eszközökhöz folyamodna. Erőszakos, megállíthatatlan, megszállott, de okos, mindenre figyel, és mellesleg imádja a kanárikat. Sokat gondolkoztam, milyen zenével is jellemezhetném őt, és végül ezt találtam neki: Three DaysGrace: Animal I Have Become. Valahol mélyen megvan benne a hajlam, hogy megszelídítse valaki. Ki tudja, bekövetkezik-e ez valaha?

„Szerinted ismersz? Honnan tudnád, milyen vagyok igazából?” Amy szájából hangzik el ez a két mondat, és nagyon jó összefoglalják a Duplacsavar üzenetét.

Voltak pillanatnyi megtorpanások és mélypontok is. Pillanatnyi megtorpanás alatt azt értem, amikor belelendülök az írásba, de hirtelen nem jut eszembe egy szófordulat, egy szó, csak a fogalom lebeg a fejemben, amit éppen írni akartam. Ez nagyon meg tud akasztani. Ha hiszed, ha nem, ilyenkor egy dolog segít: felmegyek Facebookra vagy molyra, gyorsan végigpörgetem a frisseket. Általában két perc alatt eszembe jut, hogyan is akartam leírni a gondolataimat. Aztán mehet az írás tovább.

Ha mélyponton vagyok, ha nem megy az írás, csak bámulom a kurzort, az nehezebb falat. Általában akkor szokott ilyen előfordulni, amikor nem tudom átvezetni a cselekményt A-ból B-be, mert a szereplők (akik igenis önálló életet élnek) valamelyest megváltoztatták a dolgokat, és amit kigondoltam előre, nem működik. Persze megtehetném, hogy kihagyom a kérdéses részt és írom azt, ami a fejemben van, de jobban szeretek lineárisan haladni. Írás közben úgyis változik a történet valamelyest, van, hogy bizonyos előre eltervezett fordulatokat elvetek, vagy módosítani kell rajtuk, esetleg máshová kerülnek. De vissza a megakadáshoz, ilyenkor pihentetni szoktam a kéziratot. Mást csinálok, és fejben dolgozom tovább. Addig gondolkodom az eddig leírtakon és a folytatáson, amíg eszembe nem jut valami. Ha pedig végképp nincs semmi ötletem, parkolópályára teszem az egészet, és még csak nem is gondolok rá. Pár nap, egy hét múlva, friss szemmel ránézve szinte azonnal előjön valami.

Természetesen!  A Duplacsavar folytatásán már dolgozom fejben. Ugyan már elkészült egy verzió a második részhez, de pár hónapja, szinte a semmiből beugrott egy momentum, ami kész lavinát indított el. Mire észbe kaptam, összeállt a folytatás vázlata, persze teljesen más módon, mint ahogy azt eredetileg papírra vetettem.

Ennek a megírására még várni kell, mert jelenleg egy másik történeten dolgozom. Ez is krimi, de inkább a thriller felé hajlik. Magyarországon, egészen pontosan Székesfehérváron játszódik, többet egyelőre nem árulok el róla.

Ezeken kívül is rengeteg ötletmorzsa van még a tarsolyomba, de egyszerre csak egy történeten szeretek (és tudok) dolgozni. Remélem, lesz időm és lehetőségem mindet megírni! 

Nagyon szépen köszönöm az interjút, öröm volt veled beszélgetni!