Ahogy a fülszöveg ígéri nekünk, kapunk egy szörnyű balesetet, amelynek egy tizennégy éves fiatal lány az áldozata. Ő, Jessica Rowley. 

Míg az élet és halál közti vékony mezsgyén lebeg egyezséget köt a halál első körben kissé ellenszenves angyalával, hogy plusz pár napért cserébe kész megkönnyíteni a munkáját.

Így Jessnek, öt napja van végiglátogatni mindazokat, akiktől szeretne elbúcsúzni. Természetesen senki sem látja Őt. Vagy mégis? 

Ez a könyv tökéletes önismereti regény. 

Hányan voltunk úgy fiatalabb korunkban, hogy azt éreztük nem vagyunk eléggé megbecsülve? Semmitérőnek, elhanyagoltnak gondoltuk magunkat a család körében. Hányan vannak teli félelemmel tinédzserkorban , s ezekből hányada az aki még nincs tisztában azzal sem, hogy ki akar lenni valójában? Az Angyali esély nekik való. Csodálatraméltó történet arról, milyen is egy második esély. A megbecsülés, a belátás,elfogadás és megbocsátás tökéletes egyvelege. 

Azoknak, akik nem tudják hova rakni a körülöttük zajló nehéz eseményeket, képtelenek lépést tartani a mindennapokkal, s úgy érzik a világ is ellenük van. 

Jessica élete nem egyszerű, a szülei elég nehéz korszakot élnek meg, amelyből próbálják őt kihagyni, a lány mégis (mint, ilyenkor megannyian) belevonja magát a dolgokban. Különböző elméleteket gyárt, s próbálja helyrehozni a dolgokat. Miközben ezen dolgozik, természetesen a saját életét is próbálja csiszolni. Egyetlen nehézsége a matematika, amelyben segít legjobb barátnőinek egyike Yasmin is.
Amik megtörténik a baleset, majd az egyezség; Jessica szép lassan elkezdi értékelni az eddigi életét.S,  megérik benne az a fény, amit úgy hívunk erő, elhatározás, és élni akarás. Ugyan, elég sokszor meginog útja során, de ahogy jobban megismeri barátai mindennapjait, rájön, hogy mennyi mindent nem tudott, mennyi minden áll még előtte. Útja során, megtanul megbecsülni, átérezni, és csalódni is.

Jess kénytelen rádöbbenni, hogy családja, akiket eddig a tükör homályosabb oldaláról látott, teljesen másmilyenek, amikor képes tisztán látni. 

Rengeteg gyönyörű gondolat fogalmazódik meg benne, ez pedig vezeti előre,mint egy apró fénysugár. 

Alex Gutteridge remek író, tökéletesen el tudja hitetni az olvasóval, hogy valóban egy tizennégy éves kétségbeesett gyermek, aki nem akar a halál markai között ténferegni. 

Mindennapi problémákat vet az olvasó szeme elé, amelyek olykor kegyetlen felismerést keltenek bennünk, mégis érdemes foglalkozni vele. Nagyon egyenes, de mégis kissé finom oldalról közelíti azt meg, hogy mit érdemes becsülni, s a szeretet mindennél előrébb való. 

Jessicát tökéletesen el lehet képzelni akármelyik hasonló korú tinédzserként, mert teljesen életszerű karakter kerekedett belőle, aki ugyan elszenvedi a saját tanulópénzét, mégis megadatik neki a lehetőség, hogy több szemszögből lásson. S, talán egy kis csalódás, bánat kíséri az útján, mégis végig próbál előre törtetni.
Ebben segíti Őt, Darren. Az elején nekem egyáltalán nem volt angyali, halálnak pedig, borzalmas. 

A végére pedig...hát, nagyon megkedveltem. 

Komolyan, végig tartottam magam, hogy ne könnyezzek meg semmit, mert hát, olyan gyönyörű gondolatokkal van teli a regény. Én mégis tartom magam annyira érzelmi nullának, hogy kizárt a sírás. 

Aztán, eljött a huszonkettedik fejezet "Becsület" címmel, ott előtörtek a könnyek. Felolvasztotta még az én jégszívemet is, s ami azután következett...
Na,mármint nem mintha a könyv olyan szomorú lenne! Nehogy elhiggyétek! 

Jess végig humoros, azért néhol meginog benne egy két gondolat,de nagyon sokat dob ezen a nehéz témán, hogy Gutteridge beleviszi az olvasónak a humorszálat is. 

A halál amúgy is egy erős téma, amelyet teljesen elfogadni nem igazán lehet. Tudjuk, hogy megtörténik, tisztában vagyunk vele. Mégis nehéz. Elfogadni. Elengedni. 

Mindazt, amim lehet. Álmokat adott, amiket nem szabad hagyni veszni! Útmutató volt, a könnyebb elfogadáshoz. Míg, el is gondolkodtatott néhány dologgal kapcsolatban. Tudatta, hogy az élet gyorsan elillan, így a legjobban kell azt éljük.
Nem mindenki van ellenünk, csak tisztábban kell lássuk azokat, akik körülöttünk vannak. 

El kell engedni a fájdalmainkat, sérelmeinket. Csak úgy indulhatunk tiszta lappal. A második esély mindenkinek kijár. 

Ajánlom bátran, kortól és nemtől függetlenül. Olyan kalauz az élethez, amire mindenkinek szüksége lehet egy nap. Kulcs könyv lévén, megmutatja azt, mennyire nehéz olykor felnőtté válni, milyen rögös út vezet a megbocsátásig, s mit jelent elengedni. 

Én imádtam!