Sziasztok!

Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de számomra kevés az olyan anime, (főképp a mostani felhozatalból) amely képes a lelkemig nyúlni, kitépni a szívem, és annyira megragadni, hogy csak halként tátogok a zacsiban. Most ez történet.

Nem volt kérdéses számomra, hogy a téli szezon elég sok jót tartogat, köztük a Violet Evergardent is, amely az egyik legjobban várt volt a listán. Közel sem éreztem magam a történethez, amikor elsőként olvastam róla, ugyanis a háború utáni időkről szól, illetve Auto Memória babáról, aki tudni akarja mit jelent "szeretni". Milyen az érzés, pedig még ő sem tudja, de mindvégig ott volt ez is benne. 

Mint írtam, kevés az olyan, ami képes megríkatni, hát a Violet Evergardennek sikerült. 

Célkeresztbe vette a szívem, (lehet, a gyengébb napjaimat élem) s tarolt. 

De, hogy miért is? Hát azt mindjárt kifejtem! 

Az eredeti ötletet Kana Akatsukinak köszönhetjük, jobbján pedig az illusztrátornak; Akiko Takasenek,  aki kemény munkával, de valóra váltotta ezt a csodát. Elképesztő ez a rajzstílus, egyszerűen gyönyörű. Szebb szavakkal, aligha tudnám leírni mit érzek a történet és az illusztrálás kapcsán.
A seiyuuk között elég sok ismert van, Yui Isikawa, Aya Endou Daisuke Namikawa,Kouki Uchiyama vagy Takehito Koyasu esetleg.
A képi világ az tényleg valami fantasztikus, alternatív történelmi műfajként mindent vissza tud adni, mivel a korban elhelyezés is csillagos ötös. A tizennégy részes anime lehetőleg, senkinek nem fog okozni csalódást.

Ritka, hogy valami az első rész/oldal/fejezet után megfogjon. Valahogy úgy van a dolog, hogy szeretek megbizonyosodni a dolgokról. Lehet valami akármennyire jó pár oldal/ rész után, ha a vége ellaposodik, élvezhetetlen lesz. Nos, a Violet Evergarden számomra ebben is garanciát ígér. 

Rossz időben, rossz helyen. - leginkább ez jellemzi ezt a történetet.

A történetünk legeleje már egy szálat mutat, amely Violet és az Ő őrnagya Gilbert Bougainvillea közt bontakozik. Mivel Violet  egy Auto Memória Baba, (akiket korábban Orland professzor készített feleségének, de aztán túl felkapott lett, így el is terjedt mindenütt)  nem igazán tudja hová rakni az érzéseket/érzelmeket, azonban azok eléggé kavarognak benne. Gilbert sem épp közömbös a lány iránt, mindennél jobban védi őt, amíg meg nem történik a baj. A Nagy háború végeztével, amely csaknem négy évig tartott (a lány utolsó emléke után) Violet szinte semmit sem hallott Gilbertről. Sőt mi több, ő is épp lábadozik, az ott megélt/elszenvedett súlyos sérülései miatt.

Ekkor jelenik meg Claudia Hodgins parancsnok (aki, azóta már otthagyta a sereget), és teljesen felforgatja a lány életét. 

Ugyan arról nem szerez tudomást, hogy hol van Gilbert, és hát, hogy pontosan mi is történet vele. 

Azonban szereplőnk reakcióiból kiderülhet a néző számára, hogy bizony ez egy csodálatos történet lesz. Hodgins egy postai szolgálat megálmodója, vezetője, aki szárnyai alá veszi a lányt. 

Ugyan Gilbert, Hodgins szívére kötötte, hogy Violet az Evergarden családnál élhessen, a lány ezt megtagadta, így került ő is a postához, mint Emlékőr. 

Az Ő dolguk a megadott személy által közölt dolgokat/gondolatokat leírni egy levélben, kissé talán sokkalta szebben megfogalmazva, mint azt megálmodta volna az illető. 

Violetet élteti a remény, hogy nem az utolsó szavakat halhatta ott a csatatéren az őrnagytól. Viszont  a számára kedves emlék, a smaragd brossa  sincs meg. 

Hogyan tovább? Violet vajon tudomást szerez arról, hogy a számára egyetlen fontos ember tényleg nem fog többé mosolyogni rá, s vajon képes lesz megérteni a saját érzelmeit? Egyáltalán az érzelmeket? 

Alig várom, hogy szép lassan belém kússzon a történet, s megértsem minden részét. 
Kis hazánkban Amori élt a lehetőséggel,s vette magára a feladatot, hogy lefordítsa magyarra a téli szezon legjobbját.