Ito Junji neve nem ismeretlen számomra. Az 1963-ban született mangaka valami elképesztően zseniális! Nem csak azért, mert egy olyan műfajt képvisel, ami a maga nemében elég bizarr horror. Képes ezen felülkerekedni, s rajongóit pszichológiai, kissé groteszk vonással is bombázza. A groteszket tényleg úgy kell érteni, ahogyan: Egyszerűsítve: gusztustalan, néhol már gore.

Műfaj:horror, dráma, pszichológia; Stúdió: Studio Deen ; Epizódok száma: 12 rész ;  Start: 2018.január 5. ;  Mi? : Manga-adaptáció ; Karakterdizájn: Shinobu Tagashira ; Pilot cím: Souichi kényelmes Átkai (068) Online kukk:  ITT

A Studio Deen úgy gondolta, hogy mernek egy nagyot, s Ito harmincadik évfordulójára összeszednek pár klasszikust, melyből megszületik az anime. Mostanság tényleg valami átok ül rajtam, mert Shinobu Tagashira neve sem ismeretlen, lévén ő dizájnozta a Diabolik Loverst is.
Most, hogy így már összegyűlt a kis csapat, vágjunk bele a lecsóba, és lássuk azt a pilot-részt!

Ugyan sokan nincsenek megelégedve a Deen Studio munkáival, szerintem nem lőttek annyira mellé!
A karakterek jól meg vannak alkotva,mindnek személyisége van, és a dizájn is azért ütős lett!
Így az első rész után sok mindent nem tudok mondani, csakhogy elképesztően beteg, de lassan lefolyó cselekményszálakat kapunk. Minden egyes epizód ugye külön is megnézhető, mert szinte semmi összefüggés nincs bennük, ami miatt ismerni kéne az előzményeket.

Számomra Souichi elég közömbös karakterré vált, mert hát basszus, tényleg bolond. Unatkozik, egyedül van, ezért kitalál mindenféle eszement baromságot. Sok benne a felgyülemlett feszültség, ami az iskolában éri őt. Próbálja elfogadtatni magát, (leginkább saját magával) miközben a többiek pedig abszolúte elmebetegnek nézik. Meg, hát könyörgöm,melyik az-az egészséges diák, aki szögekkel a szájában mászkál? Na,ugye.
Meg mivel a sok fős családja is próbál makulátlan lenni, ezért a legfiatalabb gyermekként Souichit nem sok inger éri. Sőt, jóformán ő úgy éli meg, hogy foglalkozni sem akarnak vele.Tudja magáról, hogy ő a fekete bárány, mégis még rátesz egy jókora lapáttal és zaklatja a körülötte levőket.
Keresi- kutatja a módszereket, hogy hogyan is hívja fel magára a figyelmet, de valahogy folyton kudarcba fullad a terve.  MÍGNEM! 
Minden szórakozását az teszi ki, hogy gyártja a hülye babáit, amit aztán a végletekig átkoz (ami be is jön), hogy aztán felszögezze egy magántulajdonban levő cédrusfára. Gyerekek, ne már! 
Persze, mint mindennek ennek is van tanulsága, hogy sose hagyd a békát (az egyetlen tagot, aki elvisel) bezárva, mert megnyiffan.
Tanulság vége. 
Igazából, Souichi akármennyire fura, a családja szereti. Számíthat rájuk, ezt bebizonyítja a történet.
S, lehet akármennyire "bolond" a környezete akkor is el fogja ítélni.