Kieresztem a gőzt, elmondom mi-miért történt, mert így számomra is elengedésre kerül AZ a bizonyos nehézkes korszak, ráadásul Ti is látni fogjátok, hogy mi okból tűntem el több, mint egy évre.

Mindenki számára egyértelmű, aki legalább valamilyen szinten picit is érzi, hogy egy blogot nem egyszerű, sőt elég kemény vezetni, több szempontból is.

Változatosnak kell lenned, megfelelned az olvasóknak, nem szabad leapadni, mert ott elveszted az érdeklődést.

Közben persze, maradj önmagad, és lehetőleg ne hulljon ezen fele a figyelmed.

Nehéz volt, és nehéz is lesz.  Nem vitatom.

VISZONT! Azért, mert az embernek blogja van, nem áll senki felett sem, nem taposhat bele más lelkébe, és nem, HATÁROZOTTAN NEM viselkedhet olyan formán, amit egyesek megengednek maguknak.

Azért, mert van blogod, még ugyanúgy éled az életed, ugyanúgy teszel a céljaidért, és csessze meg, ugyanúgy próbálsz életben maradni.

Számomra hatalmas érvágás volt és felismerés is, hogy mennyire képes mindaz-az "áldozathozatal", amit egy blog fennmaradása miatt harcol ki a tulajdonosa.

Brutális stressz, az állandó küzdelem azzal, hogy próbáld beépíteni a mindennapjaidba, kedvedtől függetlenül írj, még akkor is, ha épp tragédiát élsz meg. Az állandó határidő... még sorolhatnám naphosszat.

Felfogás kérdése egyébként, mert vannak olyanok, akik kedvtelésből írnak, akik nem érzik ennyire beszorítva magukat a webes világba.

S, azt hiszem, legalábbis úgy gondolom, hogy a legtöbb blogger itt adja el a lelkét. A recenziókért.

Nálam is itt volt az a pont, amikor éreztem magam valakinek, illetve valaminek itt a html világában, mert egy nívós kiadó adott egy-egy könyvet. EZ BAROMSÁG! 

A csendem igazából, magamnak szólt.

Azért szólt, hogy legyen időm gondolkodni, hogy hol az istenbe hagytam el az eszemet? Komolyan gondoltam, hogy ez az egész megér annyit, hogy rámenjek lelkileg? Eladni a lelkem pár könyvért? FENÉT!

Beleestem abba a csapdába, amibe a legtöbben beleesnek, majd inkább úgy döntenek, hogy feladják, pedig ott legbelül igenis tudják, érzik, az, hogy írhatnak hatalmas könnyebbség.

Határozottan mondom, és kijelentem, hogy visszatérek, de nem azért, hogy másokért írjak. Magamért írok, azért, hogy becsüljem önmagam, akármennyire is furcsa ez így leírva.

Nem futamodok meg többé, mert egyszerűen nem tehetem meg.

Természetesen, beleláthattok abba is, hogy mit jelent borítótervezőnek, grafikusnak lenni, mennyi mindennel jár, és mi az, amin épp dolgozok, vagy terven van.

Nem vagyok hajlandó lemondani az olyan dolgokról sem, amiket szeretek, így az ajánlók, a filmes-animés vonal megmarad, talán a könyvek terén leszek bajban, de havi 1-2 talán beleszalad.

Tartsatok velem,