Fogadjátok sok szeretettel az ezer meg egy év-százezrede tartó kínt, amely sötét pacaként terjeng a levegőbe, s sokkalta rosszabb, mint a perverz kis entitás volt a Valami követben...


Adott négy barát, bár korántsem mondanám őket annak, ugyanis megragadtak a felszínesség vad és zabolázatlan mellékjébe. Ben (Matt McVay) és és Jess (Christine Donlon), a modern kori szerelmespár, akiket az ember első körben mindennek elgondol csupán annak nem amik. Ben horror rajongó, imádja a régi klasszikusokat, etc.
Jess, csak Jess. Igazából szinte semmi sem derül ki róla, csupán csak annyi, hogy tud sírni, ész nélkül pánikosan üvölteni és tökösebb, mint bármelyik férfi abban az átkozott szobában.
Megbolondításképp hozzájuk csapódik Ben ezer éves cimbije, Jeff  (Randy Wayne) és az ő egy szem cukormorzsája Angie (Ashley Gallegos), akit a filmben nyújtott teljesítménye miatt legszívesebben TE löknél oda Stitchfacenek, azaz a zsákosfrodó embernek.
Jeff horrorkritikusként dolgozik, illetve hát a sztoriból nem derül ki pontosan mit is, annyi szent, hogy a játékok elsőbbséget élveznek még a női kanosságnál is.
Itt kerül a képbe Brice és az ő szabadulószobája.
A szoba, ami többször, mint ötször van kiemelve a film alatt két éve a legjobb paraszobának lett választva, de azóta nem igazán akar beindulni a biznisz. Félelemtől vezérelve pedig, Brice ellátogat egy antikvitásba, ahol egy nagyon érdekes dobozra bukkan.
Próbálja befűzni a kedvesnek tűnő nagyi típusú eladónőt, hogy ugyan adja már el neki ha másért nem két szép vérben forgó szeméért, de nem jár sikerrel.
Megtudjuk, hogy ez a doboz veszélyesebb, mint az Annabelle baba, és talán a film elején kiderülő spin-offból leszűrjük a tanulságot. Dirr-durr, két kicsi indián megy a sivatagban.
Így férfi karakterünk a sokadik nem után úgy dönt, amint alkalma nyílik rá csak úgy ellopja a koponya-dobozt.
A többiek pedig izgalommal megtelve, kivéve Angie, mert ő tudja, hogy elviselhetetlen karaktere van kezdik meg a dupla randi keretein belül az ötvenöt percnyi rejtélyfejtést a szobában.


Igazából, sejthető, hogy mi fog történni. De, tényleg. Ott az az átkozott doboz, persze senki sem keresné, ha már egyszer el lett lopva.(MERT MIÉRT IS?!) Az idióta pénzéhes Bricenak pedig nem jut más egyéb eszébe, csakhogy bevágja azt,és az univerzum döntésére bízza a kíváncsinak nem épp mondható fiatalokat. Hamar peregnek a dolgok, megismerhetjük a  láncdohányos feltörekvő, egyenlőre csak le törekedni látjuk a film alatt sorozatszínészt aki mellékesbe a szabadulószobában ijesztgeti a jó népet, akkor még nem is sejti, hogy milyen kínkeserves lesz számára az a bizonyos ötvenöt perc.
Elindul az óra, minden elmúlt ötödik perc után, pedig megindul a lánc és az akkor már Stitchfacere keresztelt gyilkológépet közelebb engedi a kis csapathoz.
DE vajon mi fog történni? Hányan halnak meg? Hú, de izgi. 
Oké, most, hogy kiadtam magamból ezt a fájdalmat is jöhet a keményebb értékelés, mert szarból próbálok várat építeni. Bár, lehet én vagyok a túl alul művelt ehhez, de nekem ez úgy bűzlik a Jigsaw repertoártól, mint annak a rendje.

Négy idióta, mit sem sejtő karakter, egy pénzéhes segg.Persze, ez így magába nem elég. Na rakjunk már bele valami vadságot. Igen, találjunk ki valami olyasmit, amitől az emberek paráznak. Ó, hát lássuk csak. Mi volt az ami az idei évben nagy bevételt hozott? Á, Stephen King? Nem, nem. Nem kopizhatjuk a Mestert. Akkor legyen az Annabelle! Igen, na az jó lesz! Elég para, és TRUE STORY.
Oké, na de mit vegyünk elő a talonból?
Legyen a koponyás doboz! Mi menő még? A szabadulószoba!
És már meg is született a dolog.