Sziasztok!
Elérkezik lassan a Karácsony, amivel én állatira nem vagyok kibékülve, mondhatni Grincs vagyok.
DE ezúttal egy gyors Q&A született, amit ismét a Projekthetes társaimmal hoztunk össze.
Alul pedig megtaláljátok a már jól megszokott csapatfelosztást is :) 

Mindig is kíváncsi gyerek voltam, úgyhogy nincs nagy története.
Egyszerűen egy nap, még azt hiszem pont december hatodika előtt, kinyitottam a gardróbajtót és ta-damm, összetörtem a saját kis álmaimat. :)

Ó! Na igen. 
Az a helyzet, hogy engem folyton a könyvek utáni vásárlási mámor gyötör, szóval ha karácsony, ha nem muszáj vagyok gazdagodni legalább egy darabbal. (Rosszabb esetben nem csak eggyel.)
A mostani ünnepet tekintve, szerintem többet kapok, mint valaha is reméltem volna.

Az első kettő leginkább a tartalma miatt, ami csodálatos.
Az utolsó pedig, mert a borító ellenére gyönyörű történet.

Mivel mindketten (én és az öcsém) felnőttek vagyunk, (már úgy korilag, egyébként agyban nem dicsekszem)nincs nagy igényünk, mint a kisebbeknek. Ám, nálunk szokássá vált szenteste Cluedozni, illetve a másik örök klasszikus az uno, solo kártya. 

Hátő. Várom? 

Hajaj. Hát igen, a mocskos kis listám. 
Amely nagy örömömre majdnem mind ott fog figyelni a fa alatt.
Boldogabb nem is lehetnék. :)  Írtam korábban egy listát, hogy miket szeretnék, úgyhogy most csak belinkelem. KMK KÖNYVEK  WOW KIADÓ
Nálunk szerintem sok-sok éve már műfenyő van. Tudjátok kényelmi szempont.
Bár, én sajnálom a fákat úgy isten igazából. Szép meg minden, még illata is van. De, jó helyen van, ahol kell lennie. Pár napért, elég nagy kicseszés szegényekkel, nem?

Elég sok olyan dolog van, amit minden karácsonykor megfogadok, és lehetőleg próbálom magam ahhoz tartani. Ez többé-kevésbé össze is szokott jönni, csak hát...
Valahogy az olvasási dolgok mindig csúsznak, hehe...

Amikor rám jön az öt perc, igen. 

Egyébként meséken élek olyankor.
Ha minden szakad, igénybe veszem a muzikális technikát is. 

Nálunk igazából semmi különös, vagy említhető dolog nincs. Teljesen átlagosak a karácsonyaink.
Együtt a család, eszünk. Beszélgetünk. Ajándékozunk.

Mint Grincs, erre nem tudok válaszolni. 

Okom van, hogy így érzek. Akik ismernek tudják miért.
Úgyhogy, a kérdést passzolom.

JÓKEDVET, JÓKEDVET ÉS POZITIVITÁST MINDENKINEK!

Szerintem minden ajándékot meg kell becsülni, s örülni kell neki, akármennyire haszontalannak, használhatatlannak, vagy feleslegesnek ítéli az ember.
Ha a másik szívből adja, akkor feltétlen.

Igazából...ki az aki ilyesmikről beszélget egy "szent" ünnepen?
Szerintem hálát kéne adni, hogy összeül a család egyáltalán. Nem az még, hogy bárki nekem a politikáról beszéljen.